Ülök és nézek előre

Folytatni szeretném az írást. A múltban történt minden, amiről írni fogok. A jelenleg működő szürőn keresztül fogok fogalmazni - gondolom ezeket. Ki kiváncsi rá - szól a kis hangocska, egócska.
Kezdem, keresni a sok felbukkanó emlékképek közül azokat, amelyekről azt gondolom mást is érdekel. Persze, írhatok csak magamnak nem kötelező közzé tenni- szól ismét a hangocska.  Ez most megnyugtatott.
Részletes úti beszámolom azzal kezdődik, hogy sokáig tartott a repülés, míg odértünk. Izgalmas volt arra gondolni, hogy vajon mi vár ott ránk. Hol fogunk aludni? Csak kézi pogyásszal utaztunk, ezért kevés cipekedéssel szálltunk be egy taxiba. Számomra is alig érthető angol szavakkal kértem a taxist, vigyen egy közeli szállodába. Pihenjük ki magunkat és utána keressük a lehetőségeket. Sikerült is. A MANTRA hotelba találtuk magunkat szobát kértem, internet után érdeklődtem. Borsos árnak találtam az internetezés óradíját, ezért lemondtam arról, hogy hírt adjak magunkról itthon hagyott két fiunknak, és garabonci szomszédunknak. Nagyon jól esett a fürdés, alvás, még Józsim horkolása sem zavart. Reggelizés után a szálloda buszával visszamentünk a reptérre. Ott felfedeztem a Melbourne város központjába, 10 percenént közlekedő piros buszt. (Melbourne volt az első uticélunk.) A 20-25 perc alatt azon törtem a fejem, hogy milyen sorrendben keressük a szállást. Megérkeztünk egy nagy alagsorba ahonnan a távolsági buszok indultak. Kimentünk az utcára, esett az eső. Meleg eső esett vékonyan szitált nem volt zavaró, de nem is hiányzott. Az összes cuccunkkal elkezdtünk szállodát keresni vettünk heti jegyet, kaptunk mellé térképet és irány az Elizabeth Sreet. Ott szerettünk volna lakni, mert ennek az utcának az egyik végén volt a PIAC. Józsi ragaszkodott a piac közeli szálláshoz. Hát mire sikerült a Formula 1-be helyet kapni addigra 6 szor mentünk végig ezen az utcán hol az egyik oldalon, hol a másikon. Az oka a sok mászkálás az volt, hogy: vagy drága volt a szálloda, ahol hely volt, vagy nem volt benne hely, ahol megfelelt volna az ára. Akkor még nem volt annyi eszünk, hogy a csomagmegörzőbe tegyük le a csomagjainkat, amíg keressük a szállást. Ez a kézenfekvő ötlet csak jóval később jutott eszünkbe, de jól jött, mert szükség volt rá máskor is. Hurrá a piactól gyalog 20 percre villamossal 5 percre laktunk. Ledobtuk a csomagokat és rohantunk a piacra. Ámultunk és bámultunk nagyon nagy piac fogadott bennünket telis teli finomsággal, még élő háziállatot is árultak. Nagyot lakmároztunk rákból , halból csupa jó falatból. Aztán visszamentünk az vasút-busz állomáshoz, mert ott volt a Coles olyan mint nálunk a Tesco s beszereztük a 6 napra való vízmennyiséget, kenyeret tartalék kaját estére. Újra élveztük az Elizabeth Sreet-et, a meleg esőt, a meleg klímát. Ismerkedtünk a várossal, az utikönyvünk és a térkép segítségével. Majd kitaláltuk, hogy mikor megyünk Sydneybe a nyelviskola mindig hétfőn kezdődik, emlékeztetet Tibor nevű segítőm, (vettem telefonkártyát és felhívtam őt, hogy megérkeztünk, még itthon írtam neki emailt, az interneten találtam rá) aki a beiskolázásomban közreműködött. Meg kellett szerveznünk a Sydneybe utazás előtt egy két kirándulást ( elsőként a kengurukkal és a koala macikkal akartunk találkozni, meg a melegebb óceánhoz is vágytunk, mert a melbourni St. Kilda beachen  hideg volt a víz.) Mentünk hát délre Adelaida városba busszal. Ennyi most,egy szuszra folyt. köv. legközelebb.

Macerás a blogírás

2011. január 11-én elindulunk Ausztráliába, kedves társammal Józseffel. 2011. április 1-én érkeztünk vissza hazánkba. A megélt eseményekkel összefüggően, annyi számszerű adatot írhatnék, hogy halálra unnánk tőle magunkat, ezért az "ÚTON" szerzett érzéseimről szeretnék írni. Nem lesz könnyű, mert eddig többnyire számokkal fejeztem ki magamat.
Röviden fogalmazva a 80 nap együttvéve és külön külön is izgalmas, volt.
Az izgalom, mint érzés minden alkalommal, amikor helyzetet volt szükséges váltani uralta bensőmet. Igyekeztem naponta jegyzetelni az akkor fontosnak vélt eseményeket. (jól jön most, amikor visszatekintve írok, persze elő kéne venni a kupacból, amit az asztalra helyeztem miután kibontottam a böröndöt.)
Kérem, nézzétek el nekem, hogy csak akkor folytatom, amikor jön az irni vágyás érzése, mert irás közben jön olyan érzet, ami megakadályozza, hogy folytasam az írást. Hallgatni akarok most már tudatosan a belső hangra, mert az UTON a legnagyobb tapasztalatom az volt, hogy az SEGÍT IGAZÁN.
 Most tehát elbúcsúzom, farlapockám összehúzom, s nemsokára újra írok.

Itt vagyok de még kába

Megérkeztem, nemsokára írok